Pár hét kihagyás után ismét jelentkezünk Dublinból. Az előző két alkalommal azért nem jelentkeztünk új bejegyzéssel, mert az elmúlt két hetet ugyanis Magyarországon töltöttük. Ezúton is nagyon szépen köszönjük mindenkinek az együtt töltött időt és a sok boldog pillanatot.
Az otthon töltött másfél hét után Ádám már szerdán visszatért a munkás hétköznapokba, én pedig rendbe raktam a kis lakunkat és mostam és mostam és mostam....:)
Hétvégére pedig egy finom rakott krumplival leptük meg magunkat - felavatva "kiterjedt" konyhai készletünk legújabb darabját.
Aztán újra egy dolgos hét következett - ezúttal már nekem sem volt menekvés a munkába-menetel elől. Az itt megszokott esős idő helyett hét ágra sütő napocska azért megkönnyítette a dolgomat:
Munkából hazafelé egyik nap megláttam, hogy a magát Írország kedvenc cirkuszaként reklámozó Tom Duffy's Circus épp Dublinban állomásozik, így ezen a hétvégén - engedve gyermeki énünknek - elmentünk cirkuszba.
Volt itt minden - Pókember, Thor és Vasember együttes erővel varázsolták elő és tüntették el a zsonglőröket egy fergeteges nyitószám keretében.
Szerencsére, amire kellett mindannyian előkerültek:
Ádámmal közös kedvencünk azonban ez a mongol artistacsapat volt, akiknek minden mozzanatától tátva maradt a szánk. A gravitációt meghazudtolva dobálták fel egymás vállára az embereket:
Az esét a cirkusz tulajdonosának produkciója zárta, amit a testvérével együtt adott elő. (Körülbelül 6 méteres magasságban, egy forgó szerkezeten, kibiztosítás nélkül ugrálóköteleztek és szaltóztak, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.) Mit ne mondjak - elállt a szavunk rendesen.